Bár az alábbi írásomhoz a végső lökést a pofakönyv csoport egy korábbi posztja adta, már régóta formálódó gondolataimat szeretném most megosztani veletek alpintechnikai eszközök beszerzése témakörben. Különös tekintettel a használt, esetenként kétes eredetű holmikra!
Gyakran hallok, olvasok kedvezményes használt eszköz beszerzési forrásokról, esetenként meglepően alacsony árakkal. Talán többen is ismeritek egy olyan, itt (is) elhíresült kollégánk tevékenységét, aki a jelek szerit nem feltétlen ellenőrizhető forrásból jut, jutott, használt felszerelési tárgyakhoz, amelyeket e csoportban is megkísérelt „értékesíteni”. Azt gondolom, hogy az ő tevékenysége azt jelzi, hogy (még mindig) van igény ilyen kétes eredetű holmikra, vagyis van piaca! Ebben a kis írásban nem szeretnék ennek erkölcsi és jogi oldalával foglalkozni. Most inkább járjuk körül a kérdést munkavédelmi szempontból.
Mint azt már korábban tisztáztuk, felszerelésünk jórészt egyéni védőeszközökből áll össze. Azt is tudjuk már, hogy ezeket hat havonta, hozzá értő emberrel, a gyártó által kijelölt és/vagy bejelentett szervezettel felül kell vizsgáltatunk, aminek az egyik első lépése, hogy az adott eszköz előéletét/történetét kell ismertetnünk. Ez rögtön fel is vet néhány kérdést. Az olyan eszközöket, amelyeket a „használt piacon” vásárolunk, vajon vizsgálta e bárki e szempontból a múltban? Van erről bármilyen dokumentáció az eladó kezében? Legalább a használatba vétel időpontja ismert? Tud az eladó egyáltalán bármilyen hiteles információval szolgálni arra vonatkozóan, hogy milyen behatások, károsító hatások érték, érhették a megvételre kínált terméket, azon kívül, hogy „tezsvérem! .. ez tuti jó cucc… hidd meg nekem a jót!… há’ mos mé’ vernélek át? jaj, mán… há’ leszakadt az a cédula a mosázsnál… na…” ? …. Lássuk be ez bizony édes kevés egy jogi szituációban.
Az ilyen tárgyak megvételekor pusztán az eladó jó indulatára, a vele való kapcsolatunk minőségére, esetleges személyes tapasztalatinkra hagyatkozhatunk, ami valljuk meg nem biztos, hogy minden esetben elegendő a megvételre kínált felszerelési tárgy valós állapotának hiteles és alapos felmérésére. Ez rengeteg munkavédelmi és így jogi kockázatot rejthet magában! Azt az igen kínos szituációt pedig senkinek sem kívánom, hogy egy esetleges felülvizsgálat alkalmával, a felülvizsgáló hívja fel arra a figyelmét, hogy a vizsgálat alá vett eszköz egy éve még más tulajdonában volt, aki sajnos akaratán kívül volt kénytelen „megszabadulni” becses felszerelési tárgyától (értsd: ellopták)! :o(
Gondolom már többen vásároltatok használt autót, motort a múltban. Nyilván abban az esetben is szerettetek volna minél teljesebb és lehetőleg hiteles információkkal rendelkezni a kocsi előéletét illetően. Miért volna ez másként, adott esetben az életünket megóvni hivatott eszköz esetében (egyéni védőeszköz!!!)? Fontos volna tudnunk mindent az adott szerkezet, eszköz, gép előéletéről még a megvásárlást megelőzően, amire a legjobb megoldás a felülvizsgálati jegyzőkönyv. Ha ilyen nincs legyetek óvatosak! Az autós példánál maradva egy ilyen jegyzőkönyv majdnem olyan, mint egy szervizkönyv. Ugyan nem mutat meg mindent, de a teljes hiánya valamit jelezhet!
Ha már bármi okból muszáj használt eszközt beszereznetek, javaslom, hogy csak is ellenőrizhető forrásból tegyétek azt.
Tisztában vagyok vele, hogy a hazai alpintechnikai piacon sok a „szegény ember”, aki ugye vízzel főz. Mégis érdemes figyelembe venni, hogy hosszú távon nem biztos, hogy az olcsóbb lesz valóban a „jó vétel”.
Pasaréti Gábor
Magyar
