«

»

„Szerintem a legnagyobb hiba akkor keletkezett amikor megszületett az OKJ képzés ötlete” – facebook komment

facebookEnnek a bejegyzésnek a megírására a címben idézett facebook bejegyzés inspirát. Egy zárt közösségi csoportban írta ezt egy olyan kolléga, aki kompetensnek mondható és éppen ezért meghallgatásra és elgondolkodásra okot adó véleményt fogalmazott meg. Ezért próbáltam meg kicsit gondolkodni róla és más véleményeket is bele szőve – persze elismerem – szubjektív téziseket megfogalmazni

Mai értelembe véve vett ipari alpintechnikai módszer alkalmazása az 1970-es évek elejétől hegymászó technika néven vált ismertté az iparban.

Ebben a „hőskorban” a munkákat aktív barlangászok és hegymászók végezték klubmunka szinten, akik sport tevékenységük folytatása közben megszerzett tudásukat, tapasztalataikat tudták a munkafeladat elvégzésének szolgálatába állítani. A felszerelések minősége és a szakmai felkészültség a legkülönbözőbb szinteken mozgott.

Eleinte sportegyesületekben, később a 80-es évektől vállalkozási formában (GMK) kezdtek működni kisebb társaságok. Ekkor még minden működő vagy induló vállalkozásban jelen voltak a sportoló szakemberek is, akik munkahelyi környezetben tanították be leendő kollégáikat, a gomba módjára szaporodó cégek ipari méreteket öltő munkavégzésével párhuzamosan.

A viszonylag jó pénz és a nagy igény azonban azt generálta, hogy bizony rengeteg olyan „alpinista” is bekerült a rendszerbe, aki – nehéz szépen megfogalmazni – nem a fejlődés irányába vitte a szakmát. A bérek, színvonal és elismertség is nagyot esett…

Mindenki rendőrnek születik, csak van, aki tovább tanul”No, és aki nem alkalmas rendőrnek abból lett az ipari alpinista…

Az írás szándékosan provokatív. De igaz? Nézetem szerint ekkor azzá vált.

Görbe tükör – „A minimum motyó”

Még mindig van olyan „ipari alpinista (?)” aki felszerelésként használ 1 db ülőpadot, egy db STOP csigát, 1 db karabinert és 1 db kötelet (aminek a köpenye 1,5 m hosszan hiányzik, de leukoplaszttal áttekerve „megjavította” azt) ja, és még 1 db „hasi-tasit” a cigihez. Na, ezzel a költséghatékonysággal próbáljon meg valaki versenyezni!!!

2013-ban írtam:

„Az ipari alpinisták munkavédelmi hozzáállása sok esetben sajnos a mai napig igen lehangoló jelenséget mutat. A nagy hiba a berögződésekben, a szemléletmódban, szakmai oktatás hiányában és a hozzáállásban /egy-két nagyobb céget és igényes szakembert leszámítva/ keresendő, ugyanis vajmi keveset változott az, a biztonsági előírások betartását illetően. A legszomorúbb tény, hogy ennek csak a kisebbik oka anyagi természetű, sokkal inkább a szemléletben, igénytelenségben keresendő a legalapvetőbb biztonsági szabályok figyelmen kívül hagyása. Hiába a sok baleset, rendeleti szabályozás, a munkavédelmi ellenőrzés és bírság, az egyre jobban fejlődő védőeszköz állomány, ha nem alkalmazzák azokat.”

Azóta pár év eltelt és egyre több irányból lehet tapasztalni, hogy kedvező irányban történt elmozdulás. Ma már a szakmabeli kétszer is meggondolja, ha pl. olyan képet akar feltenni a közösségi hálóra, amin nem visel sisakot, nem, vagy nem megfelelően használ zuhanásgátlót.

Ez jó fejlemény? A vélemény szabad…

Mint munkavédelmi csőlátással rendelkező, de kötélben is lógó nyilván tapasztalom azt a jelenséget is, hogy milyen nagy különbség van ezen két tevékenység között. Olyan érzés ez, mint az áttelepült székelynek, akit kint le „mocskos magyaroznak”, itthon meg le” büdös románozzák”.

A szakma nagyjai is hangoztatnak olyan kijelentéseket a munkavédelmi papírok kapcsán, hogy „én a papírt másra használom” (de legalább arra használja. Már az is valami).

Ez sajnos mindkét oldal hibája és a megoldást egyelőre én sem mindig látom.

Az ipari alpinista – talán a jogalkotók eredeti szándékának megfelelően is – nem érti, nem ismeri a jogszabályok szövevényeit. Csak a gáncsoskodást, a büntetés „Damoklész kardját” látják benne.

A „munkavédelmisek” meg sok esetben nem is ismerik a technikát és ezt beismerni meg nem tartják ildomosnak. Ezt leplezendő sok esetben arroganciával párosult kinyilatkoztatásokat hangoztatnak.

A munkavédelem területén, főleg a multiknál – ezt jó pár kolléga már testközelből tapasztalhatta – amúgy is olyan tudománnyá nőtte ki magát a munkabiztonság, ami már a csúcsok közelében, fellegekben jár, csak a munkát végzők ne zavarjanak ebbe bele.

Nem egyedülálló példa, hogy láthatósági mellényt követelnek meg a 20 m magasan lógó alpinistától, mert a szabály az szabály és a targoncavezető lássa, ha éppen arra jár. (Nem beszélve, hogy mind erre RB-és területen is volt már példa– (mert a műanyag mellény biztosan nem töltődik fel statikusan és nem okoz szikrát robbanás veszélyes területen).

Ilyen hozzáállás mellett meg nem is várható az egymáshoz való közeledés, egymás tisztelete.

Nem is kívánom meggyőzni azokat – azok nyilván ezt sem olvassák -, akik manapság is egy szál kötéllel, egy ülőpadból és egy ereszkedő nyolcassal dolgoznak. Viszont aki már/még nyitott és igényes, sőt büszke szakmaiságára talán érdemes szemléletén is változtatni és kicsit több energiát szentelni a munkavédelem tárgykörének, mint térítő osztani a szemléletet.

Kicsi hazánkban van egy nagy, össznépi társasjáték. Ha tetszik, ha nem, ebben lépegetünk. Aztán hogy ki, hogyan tud benne haladni és merre, abban vannak különbségek. A jelen hazai jogszabályi környezet „alpinos” szemmel nézve, szokatlanul nagy szabadságot ad, még ha ezt sokan – lelkületük okán – nem is így élik meg. A képzések, végzettségek közti választhatóság szinte egyedülálló. Mi lett volna, ha a jogalkotó kimondja (erre azért volt esély, hiszen majdnem így lett), hogy kizárólag OKJ végzettséggel lehet kötélből dolgozni? Nem így lett.

A széles paletta megfér egymás mellett. Mindenki úgy és olyan szintre képezi magát, ami aktuálisan neki szükséges. Ennek megfelelően választ szintet, oktatót, rendszert.

A konkrét bizonyítványról nem nyilatkozom, mert az számos sebből vérzik.

Azt is be kell látni, hogy nem a végzettségtől kell elvárni, hogy majd – önmagában – szabályozza a piaci érvényesülést. És nem is az állami szervek, hatósági ellenőrzések szabályozzák ezt be, hanem azok a cégek, ahova megyünk dolgozni. Megfelelsz, bemehetsz, ha nem, akkor nem. Aki ebben a közegben dolgozik, már nagy részt úgyis belőtte a szintet, ami neki kell.

A hazai jogszabályok által meghatározott kompetencia szintek:

Ipari alpinista: az a 18. életévét betöltött személy, aki államilag elismert ipari alpinista szakképesítést igazoló bizonyítvánnyal (OKJ végzettséggel), vagy honosított ipari alpinista szakképesítést igazoló külföldi bizonyítvánnyal, oklevéllel rendelkezik. (megjegyzés: ilyen honosítást, ezen a szinten a valóságban nem tudunk szerezni)

Ipari alpinista segéd: az a 18. életévét betöltött személy, aki egyéb, nem államilag elismert ipari alpintechnikai képesítéssel, tanfolyami végzettséggel rendelkezik, illetve aki a szakképesítés megszerzésére irányuló tanulmányait megkezdte.

Itt legalább elfogadható az IRATA, FISAT, egyéb rendszer.

Más külföldön szerzett képesítéseknél, mint pl. targoncavezető, teljesen új vizsgát szükséges tenni.

Ipari alpinista gyakornok: az a 16. életévét betöltött, de 18 év alatti személy, aki a szakképesítés megszerzésére irányuló tanulmányait megkezdte, vagy államilag elismert szakképesítést biztosító bizonyítvánnyal rendelkezik.

Ipari alpinista mester: aki legalább 5 éve OKJ-s ipari alpinista szakképesítéssel rendelkezik és Munkavédelmi technikusi végzettsége is van, valamint megfelel a mestervizsga követelményeknek a vizsgabizottság (Magyar Kereskedelmi és Iparkamara) előtt.

Lehet feleslegesnek tartani az OKJ képzést, de ebben a szakmában is látszik az elmozdulás. Egyre jobb pénzt és egyre nagyobb elismerést kezd újra szerezni.

Azt is be kell azonban látni, hogy ma már nincsen olyan – jelentősebb – szakma, tevékenység, ahol ne kellene államilag elismert képesítést szerezni. Ebből az ipari alpintechnika sem lehetett kivétel. És innen már nem nagyon lesz visszaút sem.

„Ma hivatalosan 150-180 órás OKJ-s tanfolyamon, minden előzetes tapasztalat nélkül is lehet Ipari alpinista “szakképzettséget” szerezni. Azért hangsúlyoztam ki a szakképzést, mert ez az egyetlen tanfolyam típus, ahol szakmát lehet szerezni. Minden más egyéb képzés (lehet az Mo-i vagy bármilyen külföldi) során szerzett papír, igazolvány, bizonyítvány, Mo-on csak ipari alpinista “segéd” tevékenység végzésére jogosít, tehát munkavezető (OKJ-s ipari alpinista) irányítása mellet munkát végezhet a csapatban. Ez részben jó, mert nem kell drága és hosszú OKJ-s tanfolyamot végezni ahhoz, hogy ipari alpinistaként dolgozhasson, másrészt rossz, mert egy igazoltan nagy szakmai gyakorlattal rendelkező Irata L3-as supervisor is csak segédként dolgozhat Mo-on mondjuk egy 180 órás kurzuson OKJ-s “szakképesítést” szerzett 0 km-es Ipari alpinista mellett. Tehát ezeknek az “egyéb” képzéseknek is van létjogosultsága. Rövidebb idő alatt jóval kevesebb pénzből lehet olyan szakmai ismereteket szerezni, amellyel akár azonnal munkába lehet állni és pénzt lehet keresni (és közben gyakorlatot szerezni). Ha a kezdő ipari alpinista úgy dönt, hogy igen ez az ő játéka, s el tudja képzelni, hogy ilyen irányba képezze tovább magát, mondjuk egy OKJ-s képzésen, akkor a “szakmai képzőnek” (amennyiben a jelentkező kéri) kutya kötelessége egy előzetes tudásszint felmérésen meggyőződni a jelentkező elméleti és gyakorlati tudásáról és ezt beszámítani a drága OKJ-s képzésbe (időben és pénzben is). Szóval nem baj, ha több fajta képzés van Mo-on, sőt jó, mert a jelöltek a nekik (céljaiknak) legjobb vagy anyagilag legmegfelelőbb képzéseket tudják társítani. Meghatározni a sorrendjüket, időbeosztásukat, stb. A korrekt tájékoztatás mindig a képző kötelessége, és ha ezt elmulasztja vagy nem megfelelően tájékoztatja a jelöltet, az előbb utóbb visszaüt majd, és rontja a képző renoméját.” – Szabó László írta

Ha pedig egy kis önkritikát gyakorlunk, az belátható, hogy mindenkinek (még a szakma régi motorosainak is) elfér az ismeretek felfrissítése, megújítása, hiszen – tisztelt kivételek az olümposzi istenek utódai – még ebben a szegmensben sem érthetünk mindenhez…

Aki pedig kellő tudást és ismereteket érez magában, minimális idővel és „kevés” költséggel is vizsgázni tud, ha OKJ szintű bizonyítványt szeretne magának. A rendszer és a beszerezhető információk ezt lehetővé teszik.

Természetesen, már végzett OKJ bizonyítvánnyal rendelkező kolléga véleménye lenne a leghitelesebb…

Gaál Péter