Petzl Rope Trip Duisburg, Németország
2018. június 7-9
Idén negyedszer rendezte meg a Petzl cég az ipari alpinista versenyét. Helyszín: Németország, Duisburg, egyik rég nem működő vasöntödéjének a területe, amit a helyiek „interaktív múzeummá” alakítottak. Ezáltal körbejárhatóak és megtekinthetőek a régi ipari monstrumok és különböző célokra használhatóak egyes részei:
- konferenciaközpont, kiállítótermek
- kilátóhelyek
- mászófalak
- via ferraták
- egy hatalmas tartály búvároknak
A versenyen 40 db 3 fős csapat vett részt a világ minden tájáról (Magyarország, Taiwan, Németország, Spanyolország, Hollandia, Franciaország, Brazília, Indonézia, Oroszország…). A verseny előtt a Magyar csapatrésztvevőit (Berta Gábor, Czurkó Levente, Vladár Tamás) kérdezve, azt nyilatkozták, hogy szeretnének az első húsz között végezni. Külön nem készültek a versenyre, bár már többször is dolgoztak együtt.
Versenyfeladatok
A feladatok egymástól függetlenek voltak. A versenyzők több helyszínen hajtották végre őket.
Összesen 5 feladat volt, ha a gyorsmászást is beleszámoljuk. Ugyan a gyorsmászó versenyszám opcionális volt és nem számított bele a csapatverseny eredményébe rengetegen próbáltak minél jobb eredményt elérni rajta. A döntőkről készült videofelvétel itt megtekinthető.
A csapat feladatok közül három igazából egyszemélyes feladat volt, de mind a három csapattag teljesítette őket.
A helyszín nagysága és sokszínűsége miatt a 4 csapatfeladat látványos és változatos volt.
A magyar versenyzők az alábbi sorrendben teljesítették a 4 pályát:
Az első helyszín a „szénbánya”
A feladat tulajdonképpen egyszerű húzórendszerek kezelése. Egy versenyzőnek kellett mozgatnia egy kisebb tartályt, a versenypálya fölött három kötél segítségével. egy társa irányíthatta, segíthette a munkáját. A feladat különlegessége az volt, hogy a kb. 60cmX70cm tartályt a versenyzőknek kellett megtölteniük gyöngykaviccsal, átjuttatni a pálya másik felére és egy zsinóros kioldó szerkezet segítségével az ott lévő ládába kellett önteni a kavicsot. Ha a versenyző egy szabályt sem szegett meg ( Általános szabályokra gondolok melyeket itt most nem sorolnék föl. ) akkor a láda mérlegre került. A cél az volt, hogy minél kevesebb kavics menjen mellé az átborítás során.
 |
Második feladat a „krokodil”
Ha valamilyen jelzővel kellene illetnem ezt a versenyszámot, akkor elsőre azt mondanám meglepően kitett feladat volt. A krokodil elnevezés a képek alapján talán egyértelmű. Ennek a hatalmas szerkezetnek az alján kellett a jól ismert kötéltechnikai manőverek segítségével végig jutni és egy ferde kötélpályán ereszkedve elhagyni azt. Két pálya volt egymás mellett, de a versenyzők jellemzően nem egyszerre indultak, de természetesen a feladat minél gyorsabb teljesítése volt a cél. Már a felfelé vezető kötélpáron egy kisebb terelést kellett leküzdeniük a versenyzőknek. Ha ezen átjutottak, kötélhurkok vízszintes kötélpályák és egymástól igen tisztes távolságra lévő néhány méteres belógatott kötelek nehezítették a versenyzők életét. A feladat közben a biztosító kötél végig ugyanaz volt, így még látványosabbak és gyorsabbak voltak az átszerelések.
 |
Harmadik feladat a „biliárdasztal”
A négy csapat feladatból ez volt az, ahol mind a három csapattag egyszerre dolgozott. Biliárdozni kellett. Stílusosan, kötélből. Nem golyókat, csak kisebb korongokat kellett a szabályoknak megfelelően a lyukakba lökni. Taktikától függően ki többször, ki kevesebbszer szerelt át az asztalok körül lévő köteleken.
  |
 |
Negyedik feladat a „vizes vödör verseny”
A feladat lényegét azt hiszem mindenki jól ismeri. Egy tele vödör vizet kell végig vinni a pályán úgy, hogy a lehető legkevesebb vizet lötyögtessük ki belőle. Ez egy csordultig lévő vödörrel egyáltalán nem egyszerű és a tisztes hosszúságú mászások és a vasszerkezetek közötti bujkálás sem könnyítette meg a versenyzők dolgát. Talán ennél a pályánál a szurkolók is más perspektívából láthatták a versenyzőket. Ugyanis a hatalmas vasöntöde szerkezeteire szabad a feljárás. A fotók egy része talán ezt jól érzékelteti.
  |
  |
Döntők
Az első négy csapat ment a döntőbe.
A három – három csapattagnak kellett egy – egy társmentést végrehajtani. Két csapat indult egyszerre, az a csapat nyert, amelyik hamarabb tudta lehozni a három mentettet. A három mentés nem volt pontosan ugyan olyan, egy mentett csak asap-ban ült, egy másik mászógépekben, a harmadik pedig ereszkedő gépben. Természetesen a fel és lejutás nem volt túl egyszerű, osztások, csomózott kötelek és ferdepályák tették még izgalmasabbá és látványosabbá a versenyt.
Az esemény csúcspontja az utolsó feladat volt, amit a négy döntős csapat hajtott végre. A szervezők tájékoztatása szerint két – két csapat játszott volna egy utolsót a biliárdasztalos feladaton, még a záró buli előtt. Nagy volt az ujjongás mikor a versenyzők felpattantak az asztalok tetejére és bontani kezdték a biliárdasztalokat. Ugyan ennek a feladatnak már nem volt tétje, de a legnagyobb szurkolás és show itt volt.
A magyar csapat (Berta Gábor, Czurkó Levente, Vladár Tamás) 17-dik helyen végzett 40-ből az összetettben.
Gratulálunk nekik!
Szimpóziumok
A versennyel párhuzamosan előadások, bemutatók, workshop-ok kerültek megrendezésre. Különböző témákban:
- Vulkángőz tanulmányozása, azaz hogyan helyezzünk érzékelőket egy 400 m átmérőjű és 400 méter mély kráterbe a lávató fölé?
- Ipari alpinisták jellemző sérüléseinek, megbetegedésének vizsgálata (500 ember adatai alapján)
- Különböző bizonyítványok összehasonlíthatósága (IRATA – UK, SPRAT – USA, FISAT – Németország, SOFT – Norvégia, ANETVA – Spanyolország, DPMC-SFETH – Franciaország)
- „Kérdezz bármit” – válaszol a Petzl Csapata
- Workshop:
- Új termék: Petzl RIG
- Húzórendszerek
- Hosszú kötélben történő munkavégzés
Kovács Gergő, Telepy Zoltán
Magyar
