Magyar Ipari Alpintechnikát Oktatók Érdekvédelmi Egyesülete

Egy sporttárs tragédiája – halálos baleset tatabányai via ferrátán

Előszó: Amennyiben írásom bármilyen módon is vádlónak, kritikusnak, hibáztatónak tűnne, sajnálom, véletlenül sem annak szántam! Szándékom annyiban merülne ki, hogy az esetet lehetőségekhez képest megismertessem és hobbi közösségünkben egyfajta közös gondolkodást próbáljak eszközölni  .

2025. július 19-én tragikus esemény történt a tatabányai vasalt utak egyikén

Sajnos a tragédiáról igen fals és ellentmondásos információk láttak napvilágot. A sajtóorgánumok most sem jeleskedtek… Melyeknél megjelenő az elvártnak gondolt szakmai korrektséget az eseményt közvetlenül követő – biztos információ nélküli – szakértői nyilatkozatok sem erősítettek…

Hazánkban igen népessé fejlődött „vasaltutas közösség” pedig talán jogosan szeretné tudni, hogy mi is vezethetett valójában a balesethez.

  •  Mit lehet tudni?

2025 július 19-én a délutáni órákban mászott „egy kb. 40 év körülő férfi” (telex.hu – 2025. július 19. – 20:43) barátnőjével a népszerű tatabányai vasalt utas mászóhelyen. Az ott már mászók, ismerhetik is a „Libegő” nevű mászóút variánst. Ez a sziklaformációk bal felső részén található, ahol két sodronykötél van beépítve közel vízszintesen, egymás mellett párhuzamosan, kb. 24 cm távolságra vezetve egymástól. Az egyik – csiga használatához – 12 mm, a másik – releváns biztosító kötélként – a szokásos 16 mm átmérőjű. A pályaszakasz hossza kb. 15 m. Eredetileg a szakasz szabályosteljesítéséhez egy u.n. átcsúszócsigát kell alkalmazni, aminek segítségével a mászó – zuhanás veszélye nélkül – biztonságosan átcsúszhat/áthúzhatja magát a sodronykötélen, miközben a másikhoz kapcsolódva folyamatos önbiztosítást alkalmaz. Használata kockázatmentes (esetleg kisebb horzsolások, kéz, ujjsérülés következhet be) a megfelelő szabályok megtartása mellett.

Elmondás alapján a mászó olyan módon szerette volna teljesíteni a pályaszakaszt, hogy egy u.n. katonai, „légiós” mászótechnikát alkalmazva – kötélen hasalva, egyik lábbeakasztva, másikkal egyensúlyozva, magát kézzel húzva – mászott volna végig a vastagabb sodronykötélen. Ferrata kantárjának két biztosító karabinerét egyik ill. másik sodronykötélre akasztotta rá. Elkezdett mászása során egyensúlyát vesztve esett be a két sodronykötél közé és szenvedett halálos kimenetelű balesetet sporttársunk.

A mentésben részt vevő szemtanúk nyilatkozata alapján a sérült a két sodronykötél közé olyan módon esett be, hogy a védősisak két oldalsó (19 cm széles) – fül felé eső – pereme alá akadtak be a sodronykötelek és gyakorlatilag a test zuhanása ilyen pozícióban állt meg. Ennek következtében a sérült saját védősisakjában maradt lógva, teljes testsúlyával bele terhelve és ezt követően rövid idő alatt meghalt. Életét a gyorsan érkező segítség ellenére már sem barátnője, sem a mentésben, ellátásban közreműködő szakemberek nem tudták megmenteni. Mászótársunk halálának oka fulladás volt. Azonban az sem kizárható, hogy a nyaki gerincszakasz is megsérült. Teljesen nem lehet minden részletet tisztán látni.

  •  Baleset vizsgálatának megállapításai

A pályabejárás eredményeként kimondható, hogy a „vasalt út” műszaki állapota, kialakítása megfelelő volt. A pálya teljesítésének kritériumaként meghatározott technika alkalmazásával a baleset elkerülése garantálható lett volna. Szemtanúk nyilatkozatai, a felszerelések, az elhunyt sérüléseinek vizsgálata, valamint a baleset rekonstrukciója alapján az alábbiakat tudjuk leginkább valószínűsíteni. 

A mászó részben megfelelőnek mondható, saját tulajdonú biztosító felszerelést használt. A beülő hevederzet, biztosító ferrata kantár és Simond gyártmányú mászósisak megfelet a vonatkozó szabványi elvárásoknak, így azok a tevékenységhez használhatóak voltak. A pihenő kantár kötélgyűrűből volt megoldva, mely mászás közben már nem „működik” megfelelően, mert annak nincsen energiaelnyelő képessége. Az ahhoz alkalmazott karabiner pedig nem volt tanúsított. Vélhetően mégsem ez vezetett a tragédia bekövetkezéséhez. Kimondható, hogy a védőeszközök műszaki állapota jó volt (sérülésmentes, élettartamát tekintve is kielégítő, bár a sisak már régebbi modell), megfelelt a tevékenységhez. A mászó rendelkezett már bizonyos mértékű tapasztalattal, tudással, jártassággal. A pályaszakasz teljesítéséhez szükséges csigát – melynek használatára figyelmeztetés volt kitéve a pályaszakasz elején – nem alkalmazta. Saját indíttatástól vezérelve a mászásnál alkalmazott technika során a sodronykötelek fölé mászott, így jelentősen megnőtt a veszélyes helyzet kialakulásának kockázata. A beakasztott kantár két szára a zuhanás következtében fellépő terhelés hatására összehúzták a sodronyköteleket és azok pont a sisak karimája alá szorulhattak még az esés közben, így ebben a pozícióban maradt lógva a bajba jutott. Végső soron a mászót saját védősisakjának állhevedere fojtotta meg. Az persze jogos kérdés lehet, hogy a sisak műanyag csatja miért nem oldódott ki vagy tört el? Hogy miért nem próbálta magát felhúzni, próbált szabadulni a végzetes szituációból? Bizonyára oka volt, csak azt már nem tudjuk megmondani…

  • Tanulságok és gondolatok:

 

A sisak

A sziklamászáshoz gyártott védősisak csatjával szemben a szabványi elvárás min. 0,5 kN (kb. 51 kg) teherbírást határoz meg. Tudott tény, hogy bizonyos esetekben a beakadt védősisak sajnos okozhat ilyen jellegű balesetet. Ipari védősisakoknál ezzel számolva elvárás is, hogy azok 0,15-0,25 kN (kb. 15-25 kg) terhelés hatására valamilyen módon kioldódjanak. Kérdés lehet, hogy a mászósisakoknál miért nem? Egyfajta mérlegelés alapján nagyobb eséllyel van szükség arra, hogy a sisak a zuhanó mászó fején maradjon és védje a fejet beütés ellen, mint, hogy megfojtaná vagy eltörné a mászó gerincét. Kicsit talán párhuzam vonható a gépjárműben alkalmazott biztonsági öv használatával, de ezt talán mindenki ismeri… Ettől még a védősisak használata nyomatékosan ajánlott…

Hamis biztonságérzet, tudat

Sokszor megfigyelhető, hogy tapasztalatlan mászók annak tudatában végzik tevékenységüket, hogy teljes biztonságban érzik magukat, hiszen használják a szükséges biztosító eszközöket. Mi baj lehet? Hát bizony lehet. Nagyon is sok.

Szabálykövetés, kockázatvállalás

A mászás alapvetően szabadidős tevékenység. Sokan pont azért is végzik ezt, mert szabadon, kötöttségektől mentesen űzhető. Mint mászó, ebben nem nyilvánítok véleményt. Mindenki úgy és olyan kockázatot vállal, amilyet akar, de legalább legyen vele tisztában. Feltéve, hogy mást nem veszélyeztet. Vasalt utak népszerűsége okán azért ennek megnő az esélye. Azt azonban fogadjuk el, hogy a szabályok vérrel vannak írva, minden kitétel azért válik szabállyá, mert azt megtörtént baleseti példákkal lehet igazolni.

Amikor már rutinosnak érezzük magunkat

Ez régi közhely, de ettől még igaz. A bajok nagy része, a hibázás nem akkor jön elő, amikor még minden új, ismeretlen, hanem amikor már azt hisszük, hogy jók vagyunk, tudjuk mit csinálunk. Ha valaki ennek jeleit veszi észre magán, akkor különösen szedje össze magát!

Ami bekövetkezhet, az előbb utóbb be is következik…

Nagyságrendileg a tatabányai vasalt utaknál már közel százezer mászást végeztek… Viszont nem mindegy milyen lesz annak kimenetele. A szabályok nem véletlenül vannak… Mindenki mérlegelje belátása szerint!

Végzet…

Ez már nagyon spirituálisnak tűnhet, de a „végzet” (Moira) ettől még van. Föltéve a kérdést, hogy ennek a balesetnek is mennyi esélye volt? Hát, nem sok. És mégis… Magyarázhatatlan, de számos baleset igazolhatja… Minden esetre hallgassunk a megérzésekre!

Megjegyzés: Az olvasó érdeklődő jogosan teheti föl a kérdést, hogy hogy-hogy valószínűsíthető? Miért nem lehet fehéren-feketén megállapítani és kijelenteni, hogyan történt? Sajnos a szubjektumok és a kimeneti sokféleség egyszerűen nem teszi lehetővé, hogy egyértelmű, minden kétséget kizáró megállapítást tegyünk.

Talán akkor láthatnánk legjobban, ha az esetről videofelvétel készülne. Ilyen esetekben a résztvevők beszámolója sem mindig pontos az őket ért sokkhatás miatt. Azonban a valós tanulságok ettől még levonhatóak…

  • Mit tehetünk?
  1. Képezd magad, mérlegelj, legyen veszély tudatod!
  2. Ismerd be, hogy hibázhatsz!
  3. Legyél önkritikus, ne ess bele a hübrisz hibájába!
  4. Szánj rá időt és légy fegyelmezett! Légy szabálykövető!
  5. Ismerd meg a veszélyeket, kockázatokat (pl. eséstényező)!

 

Végszó

A tragédiában elment sporttársunkkal kapcsolatosan természetesen nem fogok véleményt nyilvánítani. Velem is megtörténhetett volna bizonyos szituációban… Csupán csak kár, hogy így ment el és sajnálom az itt hagyottait.

Legyen sok boldog mászása oda át is!