Az ipari alpintechnika alapjai a hegymászó és barlangász egyesületek által pénzkereseti célból végzett tevékenységekből fakadnak. Lényegtelen és talán nem is pontosan rögzíthető az első „kapavágás” helye és ideje. A 60.-as években voltak nem tudatos akciók, a 70-es években már célorientált tevékenységgé vált. Aki megélte azokat az időket az tudja, hogy mennyire szegényes technikai háttérrel rendelkeztünk abban az időben. Ebből adódott tehát az a tény, hogy a munkákat mindenki az általa birtokolt eszközökkel és felszereléssekkel végezte. Az oktatás az új ember gyors betanításával (megmutatták oszt csináld) be is fejeződött.

Aztán jöttek a vállalkozások, már nem a felszerelésekért és a túralehetőségekért hajtottunk, hanem a PÉNZÉRT. Tehát már egy másik pályán (is) fociztunk. Az üzlet beindult és egyre több cég jött rá, hogy jobb lenne, ha nem a sportolót tanítanánk meg egy munkatevékenység-re, hanem az ahhoz értő szakembert a kötéltechnikára. Ebből a felismerésből jött, hogy a hegymászó oktatáshoz hasonlóan csináljanak ipari alpinista oktatást. Aztán beszállt az állam bácsi is a szokásos,(dölyfös, arrogáns, „lehengerlő”) módján.

Ahogy nőtt az igény az alpintechnika alkalmazására, úgy nőtt az oktatóhelyek száma is, de eljutottunk egy olyan szintre, ahol egyértelművé vált, hogy a tanítóknak is tanulniuk kell.

Aztán arra is rájöttünk (tanítók), hogy az oktatások korrektsége megkíván egy közös szintet, tehát együtt kell működnünk. Megalakult a MIAOE. Nem profitszerzés céljából, hanem az oktatás, szakértés, képviselet, tananyagfejlesztés, és minden ami az alpintechnikával kapcsolatos téma fogja össze. Folyamatosan képezzük magunkat, egyénileg és csoportosan. Saját időnket és pénzünket használjuk. Eljutottunk oda, hogy az állami oldal is megszólít minket és használja a tudásunkat, tapasztalatainkat. Tagjainktól elvárjuk, hogy egy bizonyos szintet képviseljenek, azt megtartsák, ápolják. Ez a működésünk egyik alappillére.

A felvétel feltétele egy általunk felállított tudásszint és annak a bizonyítása, hogy az aspiráns hajlandó ezeket a feltételeket elfogadni, fenntartani és fejleszteni.

Az alpintechnikával és annak oktatásával, képviseletével, megítélésével kapcsolatban rengeteg vélemény, gondolat kering a köztudatban. Azért indítjuk ezt a gondolatsort, hogy segítsünk a tisztánlátásban.

Nem célunk ítélkezni, másokat bántani és okoskodni.

Aki korrekt és kulturált módon kérdez, az választ, válaszokat kap.

Ezt a gondolatsort követi több, ezek közös nevezője az alpintechnika és az abban résztvevők lesznek.

Mauks Rudolf

Nagyon sokan kérdeznek a képzésekről; akkreditált?, OKJ-s?, kártyát is ad?, elfogadják külföldön?, lehet-e munkát vezetni vele?, lehet-e menteni vele?, stb.

Azt gondoljuk, hogy itt az ideje annak, hogy bizonyos fogalmakat tisztázzunk, és megfelelő helyre tegyünk.

Alapvetően két féle képzés létezik (a jó és a rossz?!) az államilag felépített és a magán vagy tanfolyami képzések. Fontos kijelenteni, hogy a tanfolyami képzések színvonala akár maga-sabb is lehet, mint az államilag deklarált képzéseké. Az állami képzés lényege a felépítés és a működtetés állandó szinten tartása. Az állam az általa elfogadott szakképzéseket (szakmák) egy erre a célra felépített rendszerben működteti. Ez a rendszer az Országos Képzési Jegyzék,(OKJ). Az OKJ- ben szereplő szakmák azok, amiket az állam, mint „hivatalos” szakmát „elfogad”.

Az OKJ-ba kerülés módja a következőképpen zajlik: amikor az oktatások gondozásával, ellenőrzésével, működtetésével, foglalkozó szervezetek, hivatalok azt tapasztalják, hogy egy szakképzésre szükség van (sokan művelik, nagy igény van rá, bizonytalan a státusza, stb.) akkor kidolgoztatják (szakértők, szakemberek bevonásával ) a követelmény rendszerét.

Ezt hívják Szakmai Vizsgakövetelményeknek (SzVk.).

Az SzVk.- ben van rögzítve minden olyan a készítői által fontosnak tartott követelmény, ami korrekt módon garantálja azt, hogy azok elsajátítása esetén az azokat teljesítő személyek, egy a létrehozók által elképzelt mennyiségű és minőségű tudást szereztek.

Már az induláshoz szükséges „minimumokat” is előírják: Életkor (minimum), orvosi, egészség-ügyi  megfelelőség, iskolai szint.

Az SzVk. tartalmazza a képzés során megszerezhető kompetenciákat és a velük végezhető munkaköröket (ki, mit, hol).

Felsorolja a teljesítés feltételeit, magyarán a vizsgakövetelményeket.

Nagyon leegyszerűsítve ez az, amit szakmának nevezünk. Hazánkban több mint öt éve létezik ipari alpinista szakképzés. A szakképesítés bevezetése óta úgynevezett türelmi időt élünk. Elfogadják mind a két féle képzést. Nagyon valószínű, hogy 2014.-ben de lehet, hogy 2015. – ben már „csak” a szakmunkás bizonyítvány birtokában lehet ip. alp. munkát végezni.

Természetesen az addig elvégzett tanfolyamok nem kidobott pénzt és időt jelentenek, hiszen a megszerzett tudást a tulajdonosa használta, valamint egy előzetes- tudásmérést követően a tudásának megfelelő szinten kapcsolódhat be egy képzésbe. Ez akár azt is jelentheti, hogy csak vizsgáznia kell.

A szakképzést nem negatív szemlélettel érdemes nézni, hanem arra gondolni, hogy ez a szép és izgalmas szakma végre a megfelelő szakmai szintre került.

Mauks Rudolf